Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Közös szakszervezeti levél a belügyminiszternek

2011.07.19

kozos100.jpgDr. Pintér Sándor úr

Magyar Köztársaság

Belügyminisztériuma

 

belügyminiszter

 

B u d a p e s t

 

Tisztelt Miniszter Úr!

A Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete, a Független Rendőr Szakszervezet, a Rendőr Szakszervezetek Védegylete és a Rendészeti és Közigazgatási Dolgozók Szakszervezete a rendészeti életpályamodell tervezetet és az érdekképviseletek rendelkezésére bocsátott munkaanyagot áttanulmányozták, az abban foglaltakhoz – a teljesség igénye nélkül – az alábbi észrevételeket teszik.

A szolgálati nyugdíjakról szóló tárgyalások során a kormányzati oldal, a nyugdíj szabályok negatív irányú elmozdításakor – a szakszervezetek tiltakozására reagálva – arra hivatkozott, hogy annak változtatásai majd a rendészeti életpálya rendszerben kerülnek ellentételezésre, egy vonzó pályaív és méltányos bérezés kialakításával. Bár a szakszervezetek ezt az álláspontot sem fogadták el, a részünkre megküldött koncepció azonban csak a közigazgatás átalakítását célzó Magyary programnak megfelelve kerít sort a rendészeti életpálya modell tervezetének kialakítására, az állomány részére egyértelműen kedvező változást nem jelenít meg. A tervezetben rögzített életpályamodell – álláspontunk szerint – nem ismeri el megfelelően (sem anyagilag sem erkölcsileg), hogy a rendvédelemben dolgozók az általános közszolgálattal szemben egy sajátos közszolgálatot látnak el, amely magába foglalja az élet feláldozásának kötelezettségét is, valamint azt, hogy ebben a szervezeti rendszerben való szolgálat végzése egyes alapvető állampolgári jogokról való lemondással is jár.

Kérdésként merült fel továbbá, hogy a megküldött minisztériumi tervezet egy új szolgálati törvény alapja, vagy a Kormány csak Hszt. módosítását tervezi?

I.

Hivatásetikai normák

Az aláíró szakszervezetek határozottan tiltakoznak az ellen, hogy a magánszférát érintő alapelvek norma szinten szabályozásra kerüljenek. A tervezetben megjelenített alapelvekkel egyetértünk, ennek ellenére a Preambulum 1. alpontjában szereplő elvek etikai norma szintű nevesítésével egyet érteni nem lehet. Véleményünk szerint az I. pontban kifejtett hivatásetikai normák csak és kizárólag alapelvek lehetnek, de ezeket normában rögzíteni és ez alapján akár fegyelmi akár etikai eljárást lefolytatni nem lehet. Ez azért is indokolatlan mert, a méltatlansági/etikai eljárás 2011. január 01-e óta nem létező eljárás. A deklarálandó fontosabb közös alapelvek, értékek mellett indokolt a munkafolyamatokhoz kapcsolódó, illetve általában elvárható magatartási formák rögzítése. Véleményünk szerint célszerűbb volna a fegyelmi és etikai eljárások megindítását és lefolytatását a szabálysértési jogszabályok mintájára fegyelmi és etikai tényállásokban megfogalmazni és a cselekményt azokkal ütköztetni.

II.

Munkaköri specifikáció

A koncepció önmagában megfelelő elméleti tematikát épít fel egy hivatásos pályára most jelentkező (rendőr) számára. Ugyanakkor nem derül ki, hogy ez hétköznapi formában hogyan kerül megvalósításra illetve az, hogy lesznek-e átmeneti rendelkezések, amelyek elengedhetetlenek a már fegyveres szolgálatot teljesítő állomány tekintetében.

Elfogadható a tervezetben szereplő munkaköri specifikáció alatt értendő beosztási rendszer újra gondolása. Egyetértünk azzal az elgondolással, hogy a rendészeti életpálya horizontális és vertikális mozgást is lehetővé tegyen, amellyel folyamatos előmenetelt biztosító pályaívet garantál az állomány számára. Az anyagból azonban nem tűnik ki, hogyan valósul majd meg mind a vertikális és horizontális előrejutás a beosztási és rangfokozati rendszer egymáshoz kapcsolásával, hiszen a beosztásban és rangban való előmenetel is a moduláris képzésre alapozódik. Gyakorlatilag moduláris képzés nélkül helyben állás van, amely egyébként a jelenlegi rendszernek is az akadálya. Nem derül ki az sem egyértelműen az anyagból, például hogy a területi, helyi szervek ebbe a bonyolult életpályamodellbe hogyan illeszthetőek be.

A teljesítmény mérésével kapcsolatos álláspontunk az, hogy eddig az erre vonatkozó szabályozások folyamatosan megbuktak, nem voltak alkalmasak az elérni kívánt cél elérésére. Az elvek szintjén abban egyetértünk, hogy a garantált béren felül a rendőrségi költségvetésben céltartalékot kellene képezni, melyet valamilyen objektív mérce alapján, a garantált illetményen felül kellene biztosítani az arra érdemes állomány részére. A teljesítményértékelés alapján, az illetmény negatív irányba történő eltérítése ellen határozottan tiltakozunk.

A fenti cím alatt találkoztunk azzal az egymásnak ellentmondó gondolattal, hogy „egyenrangú besorolási szempontként kezeli a szakirányú szakmai végzettséget” és az is, hogy „általánosságban leszögezhető: a magasabb végzettség megszerzése nem keletkeztet kinevezési kényszert”. A horizontális alapon történő képzésekkel kapcsolatos előrejutást úgy támogatjuk, ha ez az illetményben megjelenik. A tervezetből a beosztási/rangosztályon belüli anyagi előre jutás nem derül ki egyértelműen. Megjegyezzük, hogy a fegyveres szerveken belül sajnálatosan még mindig magas számban jelen levő, magasabb beosztásba helyezéssel összefüggésben a személyes kapcsolatokon alapuló protekcionizmust – véleményünk szerint – az új intézmény sem oldja meg.

Nem világos, hogy a jelenlegi beosztási rendszer hogyan illeszkedik az új rangosztály rendszerbe. Egyébként a táblázat a tervezet szöveges részében egyes részeivel összeegyeztethetetlen (pl. tervezetben szerepel az 5. modul, a táblázatban nem).

A validációs eljárással kapcsolatban megjegyezzük, hogy nem tudjuk, hogy ez az eljárás mit takar, kik végzik, milyen szinten és felhatalmazással, ennek részletes kifejtését kérjük.

A tervezet „Belépés az érettségizettek számára” pontnál, a 4. BA) alpontban, az érettségi hiányában történő fegyveres szolgálat bevezetése ellen határozottan tiltakozunk.

A tervezet 4. pont „előmeneteli lehetőségek” alpontjánál jelezzük, hogy a jogalkotó ne tegyen indokolatlan megkülönböztetést az állami diplomát szerző állomány irányába a magasabb rangosztályba helyezés tekintetében – a már állományban levő kollegákkal szemben. Az életpályamodell szelleme szerint egyébként éppen fordítva, a benn levő és már régóta szolgálatot teljesítő állományt kellene előnyben részesíteni.

A 4. K) pont alatt írtakat nem pontosan értjük: mit jelentenek, mennyiben konzisztensek a koncepcióval? Jutalmazás? Ha nem, akkor, miért csak lehetőségként határozza meg a fizetési fokozatba történő előresorolást, illetve a következő rangcsoportba kinevezést? A fizetési fokozatok pedig a tervezetben megjelenítve – utalásokon kívül – nem találhatók. A tervezet 15. oldal utolsó bekezdése nem tudjuk, hogy mennyiben kapcsolódik ehhez a ponthoz.

A 4. M) pont alatt szereplő az önként jelentkezők számára biztosított férőhelyeknél meghatározott 5 %-os arányszámot rendkívül alacsonynak találjuk, indokolt lenne ezt jóval magasabb százalékban meghatározni (pl. 50 %).

Az 5.) pont alatt szerepel, hogy ötéves ciklusokra bontja a továbbképzési rendszerben való kötelező részvételt, amely a bérmegállapításnál jelentős eltérítési faktort jelenthet, de kötelezősége esetén a beosztási kategóriában előre jutást is kellene eredményeznie. Javasoljuk a kötelező részvételű képzésekre előírt 5 éves ciklusokat felemelni 10 éves ciklusra. A validációs vizsgáról a fentiek melletti véleményünk figyelembe vételével szükségesnek ítéljük, hogy ez egy objektív mérce alapján történjen.

Általánosságban az a véleményünk, hogy a képzésekre, továbbképzésekre megfelelő mértékű szolgálatmentességet és fizetett szabadidőt, továbbá az önként jelentkezésre szélesebb lehetőséget kell biztosítani.

III.

Kiválasztás

A tervezet szerint és álláspontunk szerint is további kimunkálást igényel.

IV.

Képzés

Megjegyezzük, hogy a különböző jogviszonyok közötti áthelyezések lehetőségét a hatályos törvények is ismerik.

A különböző törvények hatálya alatt eltöltött idők elismerése, illetve az átképzések megteremtése indokolt és szükséges, azonban nem világos a bent lévők átképzése hogyan valósulna meg (ha kell). Nem látható továbbá, hogy a képzések regionálisan megjelennek-e.

Javasoljuk, hogy a VIII. pont alatt szereplő, ingyenes nyelvi képzési lehetőségeket a képzési rendszer részeként kezeljék. Javasoljuk, hogy önkéntes alapon biztosítsák az állomány tagjai részére az ingyenes nyelvtanulás lehetőségét, mely legalább egy EU-s alapnyelv esetében a középfokú nyelvi képzés elsajátítására terjedjen ki.

Átmeneti rendelkezések mindenképpen szükségesek továbbá a már rendszerben levő és különféle képzéseket, iskolákat elvégzett állomány új életpályamodellhez történő megfeleltetése érdekében. Nem megengedhető, hogy a már korábban valamilyen elismert képzettséget, végzettséget szerző kollegák hátrányba kerüljenek az új modulrendszerben.

Általánosságban az az álláspontunk, hogy a tervezett képzések túl nagy apparátust foglalkoztatnának és túl nagy erőt kötnek majd le, amely nem szolgálja a fegyveres szervek érdekeit. Véleményünk szerint a túlszabályozott képzésbe fektetni kívánt pénzt fordítsák az állomány béremelésére.

V.

Előmenetel és javadalmazás

Javasoljuk a tervezet szerint 2014-ig elhúzódó 30 %-os illetményemelés, azonnali, 2012. január 01-vel történő bevezetését, ezt követően a kormányzat kezdje el az állomány illetményének európai átlaghoz történő felzárkóztatását. A tavalyi évben tárgyalt bér- és nyugdíjkoncepció, sokkal inkább képezhetné egy életpályamodell alapját, mint jelen tervezet. A tervezet ezen részének alapvető hiányossága, hogy nem érzékelhető annak anyagi háttere, illetve hogy az önképzéseket/validációs eljárásokat, a modulok elvégzését követően új beosztásba kerül-e az egyén és/vagy ehhez kapcsolódik-e anyagi előre jutás.

Az illetményrendszer átalakítása elkerülhetetlen az állomány megtartása és az elvégzett munkához rendelt tisztességes bér biztosítása érdekekében. Kerüljön kialakításra az illetményrendszer alapjául szolgáló a rendészeti illetményalap, amely a mindenkori minimálbér mértékével megegyezik, a rendészeti illetményalap évenkénti emelése százalékos arányaiban kövesse, a mindenkori minimálbér éves emelését, az egyszeri és azonnali 30 % jelentős illetményemelésen felül.

A pótlékrendszer átalakítása elfogadható, azonban az eltörölni kívánt pótlékok a bérbe olvasztva és jelenleg még meglevő béren kívüli juttatások a jelenlegi bérrel együttesen képezzék a tervezett béremelés alapját.

A táblázatban megjelenő illetményeket nem lehet értelmezni, láthatóan a rangosztályoknak nincsenek fizetési fokozatai. A táblázat a szövegszerű javaslattal nem összeegyeztethető.

Álláspontunk szerint az illetményrendszer átalakítása nem eredményezheti senkinél a már elért illetmény csökkenését. Ennek kifejtése mindenképpen indokolt lenne. Véleményünk szerint a tervezet által ígért „jelentős” béremelés mindenkinek nettó béremelést kell, hogy eredményezzen, az aláíró szakszervezetek részére elfogadhatatlan a bérek szinten tartása bármely állománykategória számára.

VI.

Értékelés

Javasoljuk a multinacionális cégeknél már jól ismert megelégedettségi kérdőív adaptálásának megfontolását.

VII.

Kimenet, a hivatásos életpálya lezárása, tartalékállomány

Minden – e dokumentumot aláíró – szakszervezet elutasította és a továbbiakban is elutasítja ennek a kérdésnek a jelenlegi szabályoktól negatív irányba történő változtatását, ennek keretében főként a szolgálati nyugdíj öregségi nyugdíjkorhatár előtti elvételét. A 25 év szolgálati idővel rendelkező, egészségi állapotuk miatt hivatásos szolgálatra alkalmatlan állomány részére elfogadhatatlan, hogy szolgálati nyugdíjuk (ellátásuk) szolgálati járandóságként ideiglenes juttatás legyen. Véleményünk szerint ennek – a tárgyaltak alapján – állandó juttatásnak kellene lennie.

A 2011. július 13-ai egyeztetésen elhangzott, hogy a nyugdíj előtti rendelkezési állományba kerülők, az utolsó év átlagkeresetének 80 %-át, de legalább a részükre szolgálati idő alapján megállapított/rögzített nyugdíj összeget kapják. Ez a gondolat jelenleg a koncepcióból hiányzik. A jelenlegi hivatásos állomány egyébként korábban ígéretet kapott arra, hogy a 2011. december 31. napján legalább 20 éves szolgálati viszonnyal rendelkezőknek rögzítik a nyugdíját, amely – álláspontunk szerint – ezeknek a szabályoknak a kialakításához és megvalósításához is feltétlenül szükséges.

NEM tartjuk elfogadhatónak, hogy az életpályamodellben szerepeljen a már szolgálati nyugdíjas.

Szükségesnek ítéljük a kimenetel intézményét átmeneti rendelkezésként biztosítani, minimum 5 év időtartamra, a 2011. december 31-én állományban lévők részére. Az állomány azon tagjai tekintetében, akik az új rendszerben nem kívánnak már szolgálatot teljesíteni, javasoljuk biztosítani jogviszonyuk megszűntetését felmentéssel és végkielégítéssel, a Hszt. jelenleg hatályos szabályai alapján.

VIII.

Állami gondoskodás, munkáltatói gondoskodás

Véleményünk szerint a kötelező rekreációt a már 10 év szolgálati idővel rendelkező állomány részére szükséges biztosítani, erre meghatározott ciklusonként, pl. 3 évenként kerüljön sor, 1-3 hónap időtartamra.

Javasoljuk a kiskorú gyermeket nevelő szülők és az 50 év feletti állomány tekintetében a rész-szolgálatteljesítési időrendszerek szélesebb körű alkalmazását, valamint heti 3-4 óra munkaidő kedvezmény bevezetését.

Javasoljuk egészségpénztár kártya, valamint önkéntes nyugdíjpénztári kiegészítés bevezetését, amit a hivatásos állományú a béren kívüli juttatáson felül kapna.

Tekintettel az itt leírt életpálya ívre, amely szerint az életpálya 65 éves korig tart, szükségesnek tartjuk a hivatásos szolgálati viszony alatt elhalálozott kollégák temetési költségeit teljes egészében biztosítani.

Általános észrevételeink a tervezethez:

A tervezet alapjában véve túl gyökeres változást ígér rendkívül rövid idő alatt, hiányzik belőle a régi és új rendszer (főleg beosztási) közötti átmenet, és ami a legfontosabb hiányzik az anyagi elismerés. A koncepció egyébként túlzottan a rendőri életpályához kapcsolódik, hiányoznak a többi rendvédelmi szerv állományára vonatkozó rendelkezések, metodikák, modulok. Véleményünk szerint, az ún. egységes rendészeti szervek részére nem sikerült egy egységes életpálya modellt még tervezeti szinten sem elkészíteni, annak ellenére, hogy a szervezetek közötti átjárhatóságot tűzi ki célul. Nem látni a tervezetben az alapvető cél megvalósulását: nevezetesen, hogy egy „teljes életpályára kiterjedő kiszámítható és vonzó, a szervezethez tartozást, lojalitást erősítő, hosszú szolgálatvállalásra ösztönző életutat mutasson a személyi állomány számára”.

Hangsúlyozzuk, hogy alapvetően nem értünk egyet a koncepciónak azzal a részével, amely a már rendszerben levő állományra hátrányt okoz, a szolgálati nyugdíjas állományra pedig értelmezhetetlen. Az életpályamodellt véleményünk szerint a rendszerben lévő állományra csak lehetőségként kellene, míg az új felszerelőkre – egyeztetés és módosítások után – életpályaként lehetne alkalmazni.

Véleményünk szerint törvényi szinten rendezni kell (szinkronba hozni) a Munka Törvénykönyve és a szolgálati törvény egymáshoz való viszonyát, mivel elfogadhatatlan a jelenlegi gyakorlat. A szolgálati panasz, mint jogorvoslat intézményét jogszabályi szinten, megfelelően rendezni kell.

A táblázatok helytálló értelmezéséhez konkrét modellezést kérünk, amely az állomány számára is érthető, saját helyzetükre lemodellezhető.

B u d a p e s t, 2011. július 18.

 

Dr. Bárdos Judit sk.

Belügyi és Rendvédelmi

Dolgozók Szakszervezete

Pongó Géza sk.

Független Rendőr

Szakszervezet

 

 

 

Pach Dániel sk.

Rendőr Szakszervezetek

Védegylete

Vincze Tibor sk.

Rendészeti és Közigazgatási

Dolgozók Szakszervezete