Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Kóros kommunikáció az idei és a 2010. évi rendvédelmi illetmény helyzetről

2009.11.08

Kép E témakörben most a magyar rendvédelmi szakszervezeti kommunikációban alapvetően tetten érhető egy betegnek tekinthető kóros túlversengés, hatáskör és lehetőségnélküli gátlástalan beszéd.

A törvényi és egyéb felhatalmazási tények semmibevétele az, ha a rendvédelemben dolgozók illetményemelkedésének lehetőségét, mértékét, nagyságát bármelyik érdekvédelmi szervezet önmagának tudja be, vagy munkájának hatékonyságával magyarázza.

Ugyanilyen kóros népszerűség hajhászás, ha a rendvédelemben dolgozók illetményemelkedésének a befagyasztását vagy a 2009. évi 13. havi szüneteltetésének okát úgy magyarázza meg saját szakszervezeti tagságának valaki, hogy azt más rendvédelmi szakszervezetek árulásának, mutyizásának, alantas behódolásának állítja be.

Ez a ma már roppant népszerű bunkó „odamondogatom én” magyarázatok ugyan gyorsan terjeszthetők és többet érnek sok száz jó gondolatnál, de roppant idegesítők a gondolkodó emberek számára.

A 2009. évi illetményemelések előfeltétele a köztisztviselői illetményalap emelése lett volna. Ezt kormányzati előterjesztésre a Parlament befagyasztotta. A 13. havi kifizetését a Gyurcsány-kormány előterjesztésére a Parlament szüneteltette 2009. évre. Tehát itt sehol nem található szakszervezeti döntés, mert ezeken a szinteken nincsen erre lehetőség, nincs szakszervezeti vétójog vagy döntési joghatóság.

A 2009. évre szüneteltetett 13. havi készpénzes és természetbeni juttatás formában történő kompenzációját már kormányzati és minisztériumi szinteken tárgyalták szakszervezeti egyeztetésekkel. A 13. havi kompenzációjának természetbeni juttatás formában történő kidolgozásában a rendvédelmi szakszervezetek részt vehettek.

A kompenzáció pénzügyi kerete adott volt, a felhasználás elvei és elosztási módja volt az egyeztetés tárgya.

Az IRM erre felhasználható kerete a Kormány által a teljes közszférába felhasználható keret része is volt egyben, így egy esetleges IRM és szakszervezetek közötti megegyezés hiányában a Kormány az itt lévő keretet a teljes közszféra kompenzációjára használta volna fel.

Szerencsére nem így történt. A rendőrségi érdekvédők közül a Rendészeti Védegylet és a BRDSZ beleegyezett a természetbeni juttatás formában történő 13. havi kiegészítő kompenzációba, a többi rendvédelmi érdekvédelmi szervezet (pénzügyőrök, tűzoltók, bv) részéről szintén aláírták, így ez a keret a rendvédelemben dolgozók részére került (kerül most is) felhasználásra. A rendőrségi érdekvédők közül a természetbeni juttatásra vonatkozó kompenzációs lehetőséget az FRSZ és a TMRSZ elutasította.

Az biztos, hogy a természetbeni juttatás formában történő 13. havi kiegészítő kompenzációt az állomány megkapta (megkapja) 2009. egész évben. Az is biztos, hogy az ezt elutasító országos érdekvédelmi vezetők is felvették (ez utóbbiak több százezer forintos nagyságban) és tagságuk is megkapta.

Azt azonban senki nem látta eddig, hogy a természetbeni juttatás formában történő 13. havi kiegészítő kompenzáció helyett mit harcoltak ki az alá nem aláíró szakszervezetek, mit adtak tagságuknak. Valószínű olyan kommunikációval lakatják jól a népüket, amelyet éppen most ostorozok e cikkben.

A 2010. évi illetményemelések előfeltétele a köztisztviselői illetményalap emelése lenne. Ezt kormányzati előterjesztésre a Parlament befagyasztotta. A 13. havi kifizetését a Bajnai-kormány előterjesztésére a Parlament megszüntette 2010. évre. Tehát itt sem található szakszervezeti döntés, mert ezeken a szinteken szintén nincsen erre lehetőség, nincs szakszervezeti vétójog vagy döntési joghatóság.

A 2010 évi béren kívüli juttatási rendszerről pedig még nem volt IRM szintű egyeztetés eddig SZÉF ülés keretében. Majd ott (SZÉF ülés) lesz lehetőség szakszervezeti javaslatokra.

A szavakban radikális, jól eladható kritikus vagánysággal a sajtó elé dobott, illetve a honlapokra kirakott kritikus panaszokkal, méltatlankodásokkal, álfórumokon álhozzászólásokkal tarkított, káromkodási szintet fölöző irományokkal nagyobbat lehet ütni, mint egy szakmaiságot képviselő érdekvédelemmel, tehetséges jogászokkal, kegyeleti és hagyományőrző munkával és az érdekegyeztetési fórumok működtetésével.

Ha balszerencsénkre az ilyen, rendkívül radikális és mindent tudó érdekvédőknek már kialakult a politikai termékké átváltható népszerűsége is, akkor már a kalmárosodó - politikai asztaltársaságok között sürgősen előkerül egy csapat, akik a rendőrségi-befolyási profit hitében tuningolni  igyekeznek a lehetőséget képviselőt. Kölcsönösen szivattyúzzák a pénzeket innen-oda, alapítványba és vissza, tagdíjból adományba, felajánlásból bérleti díjra, visszabérlésből a konyhába, s így tovább. Szemérnyi lelki megrendülés nélkül tesznek a normális emberi tartásra, a minőségre és a rendvédelmi etikai normákra.

A mai rendvédelmi érdekvédelmi kommunikáció szagos a szakszervezeti tisztségviselők egymás közötti, a szolgálati és magán életbe is behatoló mocskolódásaitól.  Persze a tagság egy része és a debilségre éhes sajtó valamely hányada komoly vásárló a „rémhíreket terjesztő, sötétben bujkálók” által közzétett rémséges visszaélésekre.  Az eltitkolt rendőrségi illetményemeléseket felfedő, társ érdekvédelmi szakszervezetek árulásait megmutató nyilvánvaló kreálmányokra és a csúsztatott finom, vagy durva hazugságokra kiéhezett környezetben vagyunk.

Egyes rendvédelmi szakszervezetek ezek okán a legkisebb önmagukba fordulás nélkül teszik közszemlére a radikális „hordószónokokat”, a nekik tulajdonított érdekvédelmi tetteket. A bányászbéka feneke alatti szintet nap, mint nap alá tudják produkálni, persze az elsődleges emberi ösztönökre igyekeznek belépő jegy-kulcsot adni.

A folyamatok azt mutatják, hogy a mai rendvédelemben a szakszervezeti munka minősége, pártsemlegessége elégtelen a hosszú távú érdekvédelmi célokhoz.

Teljesen más az elvárás. Súlyosabb dolgokat kérnek a bizalomért, a tagsági belépéshez és a szakszervezeti tagsági viszony fenntartásáért.

Ennek okán a kóros érdekvédelmi szülemények kreált programmal hozakodnak elő: amit a fül hallani akar, amit a szem látni óhajt. Rendszer és jövő nélküli, gondolkodásmentes reklámot nyomnak az elferdített tényekre nevelt célcsoportoknak.

Teszik ezt azért, mert a jelen rendvédelmi élet és lehetőség kiábrándító. A változásért pedig sokat kellene dolgoznia az érdekvédőknek, a tagságnak és a munkáltatóknak is. S mi marad, ha a könnyebbik megoldást akarja választani az érdekvédő csoportosulás?

Hamis élettel teli, ingergazdag és radikális reklámmal, személyes szuvenír osztogatással hódítanak. A mindig és mindenhol található sértett személyek felkutatásával tagokat toboroznak.  Közben bűnbakokat keresnek, feketítik „sajátházában” a másik érdekvédelmi szervezet vezetőjét, tisztségviselőit, majd ezek után hazahúznak, és hátradőlnek a székükben…

Kovács Iván RV szóvivő