Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

A rendőrség dicsérete - Gyarmati István írása

2009.08.28

Kép Szeretnék gratulálni a magyar rendőröknek (valamint titkosszolgáknak és katonáknak). Nem - csak - azért, mert remélhetőleg elfogták a cigánygyilkosságok elkövetőit, hanem elsősorban azért, mert elismerésre méltó, hogy ilyen ellenséges, hozzá nem értő közegben egyáltalán még vannak fiatal és nem annyira fiatal nők és férfiak, akik a haza szolgálatára adják fejüket. 

Mert ezek az emberek igenis a hazát szolgálják. Ellentétben azokkal, akik mindent megtesznek ellehetetlenítésükért. Az elmúlt húsz évben egymást váltó kormányok és ellenzékek - és sajnos, magukat "civilként" aposztrofáló elemek - mindent megtettek azért, hogy olyan körülményeket teremtsenek, amelyben az "erőszakszervezetek" nem képesek ellátni munkájukat. 

Először is, folyamatosan megvontuk tőlük azokat az eszközöket, amelyek elengedhetetlenek munkájuk végzéséhez. És itt még nem is elsősorban a fizetésről beszélek, hanem egyszerűen a felszerelésről és a kiképzésről. Mert a megfelelő, modern felszerelés és az ennek használatára oktató kiképzés a legfontosabb eleme a rend fenntartásának. Beleértve a modern alkalmazási eljárásokat is. 

Aztán jön a fizetés. Vajon miért gondoljuk, hogy emberek nap mint nap kockáztatni fogják életüket és testi épségüket? Kommunista csökevénynek kiáltottuk ki azokat a "privilégiumokat", amelyekkel némiképp ellensúlyozni próbálták ezeket a veszélyeket. De miért privilégium az, ha elismerjük az élet kockáztatásával járó munkavégzést, és ehhez megkísérlünk megfelelő munka- és életkörülményeket biztosítani? Ahogy azt minden normális ország teszi. 

Ráadásul utáljuk a rendőröket, megvetjük és lenézzük, a diktatúra besúgóival egy sorba állítjuk a titkosszolgálatoknál dolgozókat. Teljes joggal felháborodunk a korrupt rendőrökön (ügyészeken, bírókon), de elfelejtjük, hogy a korrupció ellen csak társadalmi méretekben lehet harcolni. A mai magyar társadalom pedig maga is nagyrészt korrupt. Kicsi kis korrupciók sorát követjük el nap mint nap, tudatosan vagy már nem is tudva. 

Persze, még a rendőri korrupció is kétoldalú? Tessék mondani, ki is korrumpálja a rendőröket? (Nem mintha ez mentené őket).

Ráadásul a jelenleg érvényben lévő törvények és más jogszabályok szinte lehetetlenné teszik, hogy a rendőrség hatékonyan, a jogszabályokat szigorúan betartva lássa el munkáját - különösen a rendfenntartás területén. 

Nem lehet hatékony fellépést elvárni a rendőröktől, amikor a törvények számos esetben homályosan fogalmaznak, ugyanakkor azt várjuk az utcán szolgálatot teljesítő rendőrtől, hogy - nagy nyomás alatt és testi épségének fenyegetése közepette - olyan körültekintéssel cselekedjen, mint a jogász, akinek majd hónapok állnak rendelkezésére nyugalomban és biztonságban, hogy kivizsgálja ennek a szegény rendőrnek a másodpercek alatt meghozott döntését. 

A rendőrnek ezen túlmenően azt is figyelembe kell vennie, hogy bármit tesz is, támadások célpontjává fog válni. Egyszerre fogják azért támadni, hogy nem lépett fel elég határozottan, és hogy hihetetlen brutalitással támadt a védtelen járókelőkre. S ebben sajátos szövetség alakult ki a fasisztoid "jogvédő" és az ortodox liberális értelmiség között - ez utóbbi pedig nem akarja észrevenni, hogy dogmatikus hozzáállásával végső soron saját eszméit fenyegeti, és akaratlanul is a jogrendet semmibe vevő "radikálisok" támogatójává válik. 

Ellehetetleníti a rendőrség munkáját a média azon része is, amelyet kizárólag a szenzáció érdekel. Természetesen csak a negatív szenzáció. Csak az az érdekes, hogy a rendőrség kudarcot vallott. (Jellemző módon, "visszafogottan" tudósítottak a romagyilkosok elfogásáról). Vagy úgy, hogy nem volt elég határozott, vagy úgy, hogy összeverte a békés tüntetőket. Vagy mindkettő. 

Alapvető szemléletbeli változásra van szükség - e területen is. El kell fogadnunk, hogy ez a rendőrség a miénk. A demokrácia rendőrsége és védelmezője. Ebben a rendőrségben nincs helye a fasisztákkal szimpatizálóknak, a korruptaknak, a jogtipróknak. De ahhoz, hogy ezt a minimális elvárást megkövetelhessük, meg kell teremtenünk a megfelelő feltételeket. 

Ez, normális esetben, időben úgy nézne - nézett volna - ki, hogy a rendszerváltozáskor meghozzuk a megfelelő törvényeket, kialakítjuk a megfelelő struktúrákat és azután ez a rendszer, mintegy működése közben eléri, hogy a korrupciónak, a jogtiprásnak és a fasiszta nézeteknek ne legyen helye a rendőrségben. Ma már így nem megy, hiszen a rendszerváltozásnak már a huszadik évfordulóját ünnepeljük. Ezért ma sokkal rosszabb helyzetből kell kiindulnunk - de annál nagyobb a cselekvési kényszer.

Ahhoz, hogy javítani tudjunk a helyzeten, számos intézkedésre van szükség. Mindenekelőtt, világos törvényi helyzetet kell teremteni, azaz olyan törvényeket alkotni, ill. a meglévőket úgy módosítani, hogy azoknak alapján világos cselekvési előírásokat lehessen adni rendőreinknek. 

Valószínűleg szigorítani kell egyes büntetési tételeket is, és ezzel egy időben azt is figyelembe kell venni, hogy a bűnözők számára az igazi elrettentést a nemzetközi tapasztalatok szerint nem elsősorban a várható büntetés súlyossága jelenti - hiszen egyetlen bűnöző sem abból indul ki, hogy lebukik -, hanem a lebukás valószínűsége. Ehhez pedig hatékonyabb rendőrségre van szükség, sokkal nagyobb méretű, állandó rendőri jelenlétre a veszélyeztetett területeken, és erőteljesebb lakossági, állampolgári elfogadottságra és támogatásra. 

Elengedhetetlen a rendőri - és az igazságszolgáltatás más területein is kétségkívül jelen lévő - korrupció visszaszorítása. Ezt a politikai indíttatású korrupcióval kell kezdeni: amíg az igazságszolgáltatás pártpolitikai megfontolások és személyes kapcsolatok alapján különbséget tesz bűn és bűn, bűnöző és bűnöző között, a rendőri korrupció elleni fellépés illúzió marad. Ezzel párhuzamosan lehet a máshol már jól bevált módszereket is bevezetni, olyanokat mint a rendőrök felszerelése az intézkedést rögzítő videóval és mikrofonnal, egy hatékony, belső elhárítás kiépítése és mások. 

Felül kell vizsgálni az alkotmányos jogok mára már elviselhetetlenül és érthetetlenül kiterjesztő értelmezését is. Amikor már a BKV járműveinek bekamerázása is alkotmányellenesnek minősül, pedig itt alapvető biztonsági kérdésről van szó - ami csak és kizárólag a potenciális bűnözők érdekeit sérti, ráadásul egy magántulajdonban lévő közlekedési eszközön - az már olyan mértékben kiterjeszti az adatvédelmet, aminek már nemcsak hogy sok értelme nincs, de kifejezetten ellentétes az alapelv eredeti céljával, az egyén védelmével - ahogy ezt sok más, nálunk talán nem kevésbé demokratikus ország nagyon jól tudja és gyakorolja. 

Amikor "általánosságban" büntetlenül lehet zsidózni és buzizni, másik ember és embercsoport meggyilkolására felszólítani az ünneplő tömeget, akkor a demokrácia alapjai kerülnek veszélybe - a demokrácia nevében. 

Másokkal ellentétben, nem gondolom azt, hogy Magyarország akár csak közel is lenne a korai 30-as évek Németországának állapotaihoz. Nem gondolom azt, hogy a fasizmus Magyarországon olyan veszélyt jelentene, hogy annak hatalomra kerülésétől kellene tartani - hiszen még 1944-ben is külső megszállásra volt szükség ehhez. De már a jelenlegi helyzet is túlmegy a valós demokrácia határain, amikor olyan mértékben eltorzítja a hazai közbeszédet és közéletet, hogy komoly akadályává vált a társadalom előtt álló valós problémák megoldásának.

Mint szinte minden vitális társadalmi (és gazdasági) kérdés megoldásához, ehhez is minimális társadalmi konszenzusra van (lenne) szükség. Ahogy közeledünk a választásokhoz, úgy ez egyre inkább lehetetlenné válik. De remélhetjük-e, hogy a választások után, a választások győztesei és vesztesei egyaránt felismerik, nem ők egymás ellenségei, mert valamennyien a demokráciát akarják - még ha különböző módon is?

Közhely, hogy a politikai ellenfél nem ellenség, de a politika nem válhat a korrupció és a bűn mentségévé. Okává sem. A közélet erkölcsi és akár jogi eszközöket felhasználó megtisztításának nemcsak helye van, hanem elengedhetetlen is. De csak a jogállamiság eszközeivel és keretein belül - még ha sokan úgy érzik is, hogy a jogszolgáltatás és az igazságszolgáltatás elválik egymástól. 

Mindebben döntő szerepe lesz rendőrségünknek. Hagyjuk tehát abba szisztematikus szétverését és építsünk arra a kis halvány reménysugárra, amit az utóbbi hetekben felsejleni láttunk Magyarországon. Mert csak más hozzáállással érhetünk el eredményeket.


A szerző diplomata, a Demokratikus Átalakulásért Intézet (ICDT) igazgatója.

hirszerzo.hu